Végre megtudhatjuk, hogyan dolgozzák fel a kutyák szavainkat

Minden kutyatulajdonos beszámolhat olyan és hasonló történetekről, hogy ha kutyája előtt kiejti a „cica” szót, az állat felélénkül, keresni kezd valamit vagy az ablakhoz fut. De vajon mi játszódik le ilyenkor az agyában? Mit jelent számára a szó? Csak annyit, hogy „figyelj, mert történik valami?” Vagy valóban egy szőrös kisemlős képe jelenik meg előtte?

A Frontiers in Neuroscience publikálta az egyik első kísérlet eredményeit, melynek során az Emory Egyetem tudósai agyi képalkotással igyekeztek feltárni, hogyan dolgozzák fel négylábú barátaink a mi szavainkat. Eredményeik szerint a kutyák agyában az általuk megtanult szavak legalábbis kezdetleges neurális reprezentációval rendelkeznek.

Mint Ashley Prichard, a tanulmány első számú szerzője elmondta, tudományos szempontból nem elég a gazdik anekdotáira támaszkodnunk, így maguktól az ebektől igyekeztek megszerezni a válaszokat. Gregory Berns, rangidős szerzőtársa szerint a korábbi kutatások arra jutottak, hogy a kutyák elsősorban verbális utasításainkat kísérő nonverbális jelzéseinkre, pillantásunkra, mozdulatainkra támaszkodnak. Most azonban kimondottan azokra az agyi mechanizmusokra voltak kíváncsiak, melyek segítségével a kutyák különbséget tudnak tenni az egyes szavak között, illetve egyáltalában a szavak mibenlétére a kutyák számára.

Berns az ember legjobb és legrégibb barátjával kapcsolatos evolúciós kérdéseket vizsgáló Dog Project alapítója. E projekt során sikerült elsőként kutyákat kiképezni arra, hogy fizikai korlátozás vagy szedálás nélkül legyenek képesek eltűrni az MRI-vizsgálatokat. Eddigi kutatásaik során máris sok mindent derítettek ki többek között a kutyák jutalmakra adott neurális reakcióiról, vagy arról, hogy agyuk mely területei aktiválódnak emberi arcok felismerésekor.

A jelenlegi kutatáshoz 12 különböző fajtájú kutyát képeztek ki arra, hogy gazdáik utasítására két különböző tárgyat vigyenek oda nekik – egy lágyabb, illetve egy keményebb textúrájút, például egy-egy plüss- illetve gumijátékot. A kísérletek során tulajdonosuk közvetlenül az MRI készülékben fekvő, kiképzett kutyák elé állva mondták ki a játékok nevét, majd fel is mutatták az adott játékot.

Eddie, a golden retriever-labrador keverék gazdája például a „majom” és a „malac” szavakat mondta ki, majd felmutatta a megfelelő játékot. Ezután pedig kontrollként értelmetlen hangsorokat mondott ki, mint például „bobbu”, és egy-egy új tárgyat, kalapot vagy babát mutatott fel.

Ami meglepő volt, az az, hogy a kutyák agyának hallásért felelős területei nagyobb aktivitást mutattak az új szavak hallatán. Mint Prichard beszámolt róla:

„Arra számítottunk, hogy a kutyák neurálisan különbséget tesznek az ismert és az ismeretlen szavak között. Ami azonban meglepett minket, az az, hogy az eredmény épp az emberekkel végzett vizsgálatok ellenkezője – mi jellemzően az ismert szavak hallatán mutatunk nagyobb neurális aktivitást.”

Feltevésük szerint ez azért lehet így, mert érzik, hogy azt akarjuk tőlük, megértsék, amit mondunk, és igyekeznek úgy is tenni. Végső soron kedvünkre akarnak tenni, és persze dicséretre vagy jutalomra vágynak.

A kísérletben résztvevő kutyák felénél a parieto-temporális kortex területén mutatkozott fokozott aktivitás az új szavak hallatán; e terület a kutatók szerint az emberek esetében a lexikális különbségeket feldolgozó anguláris gyrus-szal mutat analógiát. A kutyák másik felénél azonban az agy más területein jelentkezett növekvő aktivitás.

Meglehet, hogy e különbségek a vizsgálat limitált mivoltának tudhatók be – a különböző kutyafajták agyának méret- és formabeli különbségei nagy kihívás elé állítja a kognitív folyamataikat feltérképezni kívánó tudósokat. Mint Berns mondja:

„Az egyes kutyák eltérő képességekkel és motivációval bírhatnak az emberi szavak megértése és megtanulása terén. Mindazonáltal minden jel arra utal, hogy a megtanult szavakról valóban rendelkeznek neurális reprezentációval; nem csak alacsony szintű, pavlovi reflexről van szó.”

Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy a beszéd a kutyákkal folytatott kommunikáció leghatékonyabb módja. Prichard és Berns egyéb kutatásai szerint a kutyák neurális jutalmazórendszere inkább a vizuális és szaglószervi stimulusokra van ráhangolódva. Mi magunk azért használunk vezényszavakat, mert nekünk ez a legkézenfekvőbb. A kutya szempontjából azonban a vizuális ingerek sokkal hatásosabbak lehetnek.

Forrás: sciencedaily.com

Szerkesztő: arsratio

Oszd meg

Hozzászólás küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.