Az otthoni DNS-tesztkészletek elérhetővé válásával az emberek nyál- és sejtmintákat használtak, hogy többek között ismeretlen rokonokat keressenek. Ez a megközelítés azonban csak néhány generációra segít szűkíteni a keresést. Az elmúlt 150 év során sok tudós megpróbálta levadászni legkorábbi őseinket – azokat az embereket, akik az emberiség első felbukkanásáig vezetnek.
Keresésük nem volt könnyű. Az út során különféle nyomokat találtak – és rengeteg nehézséget. Sokan azonban olyan küldetést folytattak, amely a mai napig tart.
A történelem egyik mérföldköve 1924 novemberéig nyúlik vissza. Raymond Dart dél-afrikai otthonába nemrég hoztak egy hominin kövületet tartalmazó sziklákat. Egy vidéki bányából származtak, amely Taung városa közelében volt. Körülbelül egy narancssárga méretű göcsörtös sziklán voltak rányomva az agy ráncai, barázdái és még véredényei is. Tökéletesen illeszkedett egy másik szikla belsejébe, amelyen egy kis állkapocs kandikált ki. Dart lassan eltávolította a pofát a mészkőből. Kötőtűvel szabaddá tette. Néhány héten belül nem csak az állkapcsát, hanem a részleges koponyáját is felszabadította. Felfedte egy gyermek megőrzött arcát.
Egyes szakértők megkérdőjelezték, hogy a koponya és az állkapocs egyáltalán összetartoznak-e. A brit tudósok azonban kezdetben elfogadták az állítást – és nem csak azért, mert azt feltételezte, hogy Anglia szerepet játszik az emberi eredetben. Ez az elképzelés azt tartotta, hogy az első tulajdonság, amely megkülönböztette az emberi ősöket a többi majomtól, a nagy agy volt.
A tudósok készek voltak szkeptikusak lenni, amikor Dart bejelentette, hogy Afrika déli csücskében egy kis agyú, egyenesen járó, emberszerű fogakkal rendelkező majmot talált – mondja Paige Madison. Tudománytörténész a koppenhágai Dán Természettudományi Múzeumban.
Egy nagy probléma: Dart kövülete egy 3 vagy 4 éves gyereké volt. A kritikusok rámutattak, hogy egy fiatal majom bizonyos tekintetben hajlamos az emberekre hasonlítani. Ezek a hasonlóságok azonban eltűnnek, ahogy a majom érik. A kritikusok arra is panaszkodtak, hogy Dart nem hasonlította össze megfelelően a kövületeit a fiatal csimpánzok és gorillák kövületeivel. Mi több, nem volt hajlandó elküldeni kövületét Angliába, ahol könnyen elvégezhetők ilyen elemzések.
Valójában ez felbosszantotta az angliai társakat. „Az angliai tudósok számára kellemetlen volt, hogy a fiatal gyarmati feltörekvő azt feltételezte, hogy maga írja le a koponyát” – írta egy Dartot ismerő tudós jóval később. Úgy érezték, ehelyett az elemzést „az öregekre és jobbakkra” kellett volna hagynia.
Gyökereink jobb megértése új felfedezésekből, technológiai fejlődésből és – ami még fontosabb – új perspektívákból fakad. Az elmúlt 100 évben eredettörténetünket többnyire fehér, többnyire férfi tudósok mesélték el. Athreya szerint a tudósok változatosabb csoportjainak üdvözölése ezekben a tanulmányokban nagy vak foltokat és elfogultságokat tárhat fel, miközben kiegészítik és módosítják a történetet.
